A csütörtöki bájitalórát a szokásos helyen, az egyik tágasabb pinceteremben tartották. Húsz
gőzölgő üst állt a hozzávalók - és a rézmérlegeket hordozó faasztalok között. Piton fel-alá járkált a
teremben, és gonosz megjegyzéseket tett a griffendélesek munkájára - ezeket a mardekárosok kaján
kuncogással honorálták. Malfoy, aki Piton kedvenc diákja volt, folyton halszemeket pöckölt Ron és
Harry felé; a fiúk azonban tudták, mi lesz, ha visszadobálnak: büntetést kapnak, mielőtt annyit
mondhatnának, hogy "igazságtalan".
Harry dudordagasztó szirupja túl hígra sikeredett, de most kisebb gondja is nagyobb volt en-
nél. Hermionét figyelte, és várta a jelet; szinte meg se hallotta Pitonnak a munkájához fűzött gúnyos
kommentárját.   Mikor   a   tanár   továbbállt,   hogy   Neville-t   is   leteremtse,   Hermione   biccentett
Harrynek.
Harry leguggolt üstje mögé, és előkapta zsebéből a Fredtől szerzett Filibuster-csillagszórót.
Varázspálcájával megpöccintette, mire a csillagszóró nyomban zizegni kezdett. Most már csak másodpercei voltak a cselekvésre; felegyenesedett, célzott, és eldobta a csillagszórót - ami egyenesen
Monstro üstjébe pottyant.
Monstro szirupja szökőárként kirobbant az üstből. Mindenki, akire ráfröccsent, rémült sikoltozásba kezdett. Malfoy az arcába kapott egy adagot, s orra nyomban akkor lett, mint egy lufi;
Monstro lapostányér méretűre duzzadt szemekkel kóválygott a teremben. Piton igyekezett rendet teremteni, és kideríteni; hogy mi történt. Harry látta, hogy Hermione a fejetlenséget kihasználva ki-
oson az ajtón.
- Csendet! CSEND LEGYEN! - üvöltötte Piton. - Akire ráfröccsent a főzet, jöjjön ide hozzám lohasztóléért. Ha megtudom, hogy ki volt ez...
Harry visszafojtott nevetéssel figyelte Malfoyt, aki görögdinnye-orrát cipelve rohant a tanár-
hoz. A fél osztály odagyűlt Piton asztalához; volt, akinek a karja dagadt furkósbot méretűre, mások
nem tudták kinyitni a szájukat, mert ajkuk óriási hurkává vált. Harry újra meg újra az ajtó felé san-
dított; egy perc múlva Hermione dudorodó talárral visszalopódzott a terembe.
Mikor mindenki megkapta az ellenszert és a különféle daganatok lelohadtak, Piton odalépett
Monstro üstjéhez, és kihalászta belőle a csillagszóró megfeketedett maradványát. A teremben egy-
szerre néma csend lett.
- Ha rájövök, hogy ki dobta ezt - suttogta Piton -, teszek róla, hogy kicsapják az iskolából.
Villogó szemmel meredt Harryre, aki rémületét palástolva igyekezett tanácstalan arcot vág-
ni.
Harry csak akkor könnyebbült meg kissé, mikor megszólalt az óra végét jelző csengő.
- Tudja, hogy én voltam - mondta barátainak, miközben Hisztis Myrtle mosdója felé ügettek.
- Láttám rajta, hogy tudja.