1. Mi történt?
Annie 2008.01.06. 17:55
A fejem úgy zúgott, mintha egy nagyobb vihar zajlott volna le benne. Lassan kinyitottam a szemem. A következő pillanatban már csak egy kétségbeesett, hangos sikoltás hallatszott, majd egy ajtó csapódás…
A fejem úgy zúgott, mintha egy nagyobb vihar zajlott volna le benne. Lassan kinyitottam a szemem. A következő pillanatban már csak egy kétségbeesett, hangos sikoltás hallatszott, majd egy ajtó csapódás… A nevem Annie Esmile, és 11 éves vagyok. A bátyámmal Frankkel és a szüleimmel élek Londonban. Álmodozó típus vagyok. Nem mindennapi dolgok pattannak ki a fejemből, olyan kis semmiségek miatt, mint az olvasás és tévé nézés. Ezek mellett imádok zenét hallgatni. Kevés barátom van, mert az emberek nem szeretik a stílusomat. Kihagytam valamit, történetesen azt, hogy hihetetlenül fiús vagyok. A pasik kellőképpen értékelik ezt, de a lányok utálnak miatta. Ettől függetlenül ott van nekem Dan, Matt és Rob. Ők a legjobb barátaim. Akármikor kapók egy kis kosarazásra és lehet velük dumálni mindenről. Szinte tökéletes volt az életem, egészen tegnapig… Felkeltem reggel, megmosakodtam, el kezdtem gépezni. Szóval csak a szokásos dolgok, amiket nyáron csinál az ember. Kimentem a kertünkbe, ahol Mira várt rám a macsekunk. Hirtelen rosszul lettem. Már kiáltottam volna a bátyámért, amikor is elsötétült előttem a világ. Erre emlékszem a tegnapból. Most itt fekszem egy számomra tök ismeretlen szobában, és sikítozok, mint egy eszelős. Jó hangos lehetek, mert egy srác ront be a szobába olyan erőbedobással, hogy az ajtó majd kiszakad a helyéből. - Mi történt??? - ordított túl. - Hol vagyok? – büszkén jelentem be, hogy én voltam a hangosabb. - Ezért sikítottál, mint akit nyúznak? - Nem, hanem azért, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem vagyok jó helyen. Tényleg te még nem is válaszoltál nekem, ez taplóság!!! - Mi? Ja, igen ..- mondta nagy bölcsen. - Szóval?- nem tudom mondtam-e már, de nem vagyok valami türelmes. - A házunkban vagy. - Télleg? Mi lenne, ha bővebben kifejtenéd ezt? Hogy a francba kerültem ide? - A házunk előtt voltál eszméletlenül. - Lehetetlen .- jelentettem ki nemes egyszerűséggel. - Úgy tudom, a macskák nem tudnak se teleportálni embereket, se hoppanálni. - Miért kéne tudniuk hoppanálni? Várjunk csak. Ezek szerint te boszorkány vagy!!! - tisztára belelkesült, szegény hülye… - Nem akarlak elszomorítani, de boszik nem léteznek. Attól, hogy olvastam a Harry Potter könyveket, nem leszek varázsló! - Miket olvastál? Harry Potter, hmm. Pont ezt a nevet szeretném adni majd a fiamnak, már ha lesz… - Istenem, te tényleg tök hülye vagy, nem tudod felfogni, hogy…- és itt majdnem megint rosszul lettem. Az a fiú, aki rám nézett, tisztára úgy nézett ki, mint ahogy elképzeltem magamnak a könyv alapján James Pottert. Még a szemüveg is stimmelt!!! - Mit? - Te figyu, hogy hívnak? - James Potter. És te? Sosem voltam azaz ájuldozós fajta, de most 1 nap alatt másodszorra is sikerült elájulnom.
|