- Egy ujjal se nyúltam Mrs Norrishoz! - csattant fel Harry. Idegesítette, hogy mindenki őt
nézi, még a falon lógó Lockhart-fotók is. - És nem is tudom, mi az, hogy kvibli.
- Hazudik! - recsegte Frics. - Látta a villámvarázsos levelemet.
- Ha megengedi, igazgató úr... - szólalt meg Piton, további tápot adva Harry balsejtelmének:
az biztos volt, hogy Piton nem fogja védelmébe venni őket. - Meglehet, hogy Potter és barátai tény-
leg véletlenül kerültek oda. - Piton ezt a mondatot finom mosollyal mondta, mintha maga se hinné
el, amit állít. - Mindazonáltal van itt egy sor gyanús körülmény. Mit kerestek egyáltalán a második
emeleten? Miért nem az ünnepi vacsorán voltak?
Harry, Ron és Hermione egymás szavába vágva magyarázkodtak.

- ...kimúlásnapi parti... sok száz kísértet látott minket, ők igazolják, hogy ott voltunk...
- De azután miért nem mentetek át az ünnepségre? - kérdezte Piton, s fekete szeme megvil-
lant a gyertyafényben. - Miért a második emeletre mentetek?
Ron és Hermione Harryre néztek.
- Mert... mert... - hebegte Harry szaporán dobogó szívvel. Valami azt súgta neki, hogy nem
volna jó ötlet a távoli hangokra hivatkozni. - Mert fáradtak voltunk, és le akartunk feküdni - rögtö-
nözte végül.
- Vacsora nélkül? - vágta rá a logikus kérdést Piton, és diadalmas mosoly terült szét sovány
arcán. - Nem hinném, hogy a kísértetek emberi fogyasztásra alkalmas ételeket is felszolgálnak a
partijaikon.
- Nem voltunk éhesek - jelentette ki Ron hangosan, talán hogy elnyomja gyomra árulkodó
korgását.
Piton szája még szélesebbre húzódott.
- Az a benyomásom, igazgató úr, hogy Potter nem teljesen őszinte. Esetleg célszerű lenne
megfosztani őt bizonyos kedvezményektől, amíg részletes vallomást nem tesz. Személy szerint azt
javaslom, hogy meghatározatlan időre vegyük ki őt a Griffendél kviddicscsapatából.

- Ugyan már, Perselus! - méltatlankodott McGalagony. - Mi értelme volna annak, hogy ne
engedjük kviddicsezni? Ezt a macskát nem egy seprűnyéllel vágták fejbe! Semmiféle bizonyíték
nincs rá, hogy Potter bármi rosszat csinált.
Dumbledore kutató pillantással nézett Harryre. Sugárzó kék tekintetétől a fiú úgy érezte,
mintha röntgensugár pásztázná a lelkét.
- A fiút mindaddig ártatlannak tekintjük, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője - jelen-
tette ki végül a professzor. Piton dühös arcot vágott. Frics nemkülönben.
- Kővé dermesztették a macskámat! - rikácsolta dülledő szemmel. - Ezért valakinek bűnhőd-
nie kell!
- Meggyógyítjuk a macskát, Argus - felelte türelmesen Dumbledore. - Bimba professzornak
nemrég sikerült kikeltetnie néhány mandragórát. Amint megnőnek, elkészítjük belőlük a bájitalt,
amitől Mrs Norris magához tér.
- Majd én megfőzöm - ajánlkozott Lockhart. - Csukott szemmel is el tudom készíteni a
mandragórás gyógyszirupot, már vagy százszor csináltam.
- Már megbocsásson - szólt közbe hűvösen Piton -, de ebben az iskolában tudtommal én vagyok a bájitalok felelőse. - Kínos csend következett.
- Ti elmehettek - fordult Dumbledore a gyerekekhez. Harry, Ron és Hermione futólépésben
távoztak. Egy emelettel feljebb érve bementek egy üres osztályterembe, és magukra csukták az ajtót.