Az évnyitó banketten Harrynek az a benyomása támadt, hogy Piton ellenszenvesnek találja őt. A bájitalóra végére belátta, hogy tévedett: Piton nem pusztán ellenszenvesnek találta, hanem egyenesen gyűlölte.
A bájitalórát a kastély egyik tömlöcében tartották. Odalent jóval hidegebb volt, mint a fenti termekben, s épp elég hátborzongató lett volna a hangulat az üvegedényekben úszkáló döglött állatok nélkül is, amelyek körös-körül a falakat díszítették.
Flitwickhez hasonlóan Piton is úgy kezdte az órát, hogy végigment a névsoron, s akárcsak Flitwick, ő is megállt Harry nevénél.
- Áhá - búgta mézesmázosan. - Harry Potter. A mi új... üdvöskénk.
Draco Malfoy és barátai, Crak és Monstro a tenyerükbe vihogtak. Piton befejezte a névsorolvasást, és az osztályra emelte tekintetét. Fekete szeme volt, csakúgy mint Hagridnak, de az óriással ellentétben neki egy cseppnyi melegség sem volt a pillantásában. Hideg és üres szeme sötét alagútra emlékeztetett.
- Azért vannak itt, hogy megismerkedjenek a bájitalkészítés művészetével - fogott bele bevezetőjébe Piton.
Halkan, szinte suttogva beszélt, mégis minden szavát tisztán lehetett hallani. Akárcsak McGalagony, ő is könnyedén el tudta érni, hogy néma csend legyen az óráján.
- Mivel itt nemigen hadonászunk a pálcával - folytatta -, maguk biztosan úgy vélik majd, hogy ez nem igazi mágia. Nos, nem is várom el, hogy átérezzék, milyen csodálatos az üstben finoman fortyogó főzet fölött fodrozódó füstfelhő és az emberi véredényekben szétáradó folyadékok elmét elbódító, érzékeket elzsongító ereje... Tőlem megtanulhatják, hogyan kell dicsőséget forralni, hírnevet a palackba zárni, sőt halált rejteni a dugó alá - de csak akkor, ha nem olyan tökkelütöttek, mint a tanítványaim többsége.
A rövid beszéd hatására az osztály még jobban elcsendesedett. Harry és Ron sokatmondóan pillantottak egymásra. Hermione Granger izgatottan fészkelődött - alig várta, hogy bebizonyíthassa: ő bizony nem tökkelütött.
- Potter! - csattant váratlanul Piton hangja. - Mit kapok, ha ürömteába őrölt aszfodéloszgyökeret keverek?
Milyen teába micsodagyökeret keverek? Harry rásandított Ronra, aki éppoly bután bámult, mint ő. Hermione keze viszont már a magasban volt.
- Nem tudom, tanár úr - felelte Harry. Piton csúfondárosan mosolygott.
- Lám, lám, a hírnév nem minden. - Hermionére ügyet sem vetett.
- Próbáljuk meg újra, Potter. Ha szereznie kellene egy bezoárt, hol keresné?
Hermione ültében olyan magasra nyújtotta a kezét, amilyen magasra csak tudta. Harrynek viszont halvány fogalma sem volt róla, mi az a bezoár. Igyekezett keresztülnézni Malfoyon, Crakon és Monstrón, akik csak úgy rázkódtak a nevetéstől.
- Nem tudom, tanár úr.
- Mindjárt gondoltam, hogy bele se nézett otthon a könyvekbe.
Harry minden erejét összeszedte, hogy állni tudja Piton jéghideg tekintetét. Igenis átlapozta Dursleyéknál a tankönyveket, de azt senki nem várhatja el tőle, hogy betéve tudja az egész Ezer bűvös fű és gombát.
Piton még mindig nem törődött Hermionével.
- Potter, mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között?
Hermione most már felállt a helyéről, úgy nyújtózkodott a plafon felé.
- Nem tudom - felelte halkan Harry. - De úgy látom, Hermione tudja. Miért nem őt kérdezi?
Néhányan felnevettek. Seamus rákacsintott Harryre. Pitonnak annál kevésbé tetszett a megjegyzés.
- Üljön le! - förmedt rá Hermionére. - Tájékoztatásul közlöm, Potter, hogy az üröm és az aszfodélosz keveréke altató hatású, olyannyira, hogy az élő halál eszenciájának is nevezik. A bezoár a kecske gyomrából kivett kő: védelmet nyújt a legtöbb méreggel szemben. Ami a sisakvirágot és a farkasölőfüvet illeti, a kettő egy és ugyanaz. Ebrontófűnek avagy Aconitumnak is nevezik. Nos, mire várnak? Miért nem jegyzetelnek?
A diákok zajosan kotorászni kezdtek lúdtoll és pergamen után. Piton felemelte a hangját:
- És egy pontot levonok a Griffendél háztól, Potter szemtelen válaszáért.
A Griffendélre az óra hátralevő részében is rájárt a rúd. A diákok azt a feladatot kapták, hogy pármunkában készítsenek el egy egyszerű gyógyfőzetet kelések kezelésére. Amíg dolgoztak, Piton fel s alá sétált közöttük hosszú fekete talárjában; figyelte, hogyan mérik ki a szárított csalánt, hogyan porítják a kígyófogat. Szinte minden nebulóra tett egy-két becsmérlő megjegyzést, csak Malfoyra nem, akit szemmel láthatóan kedvelt. Épp Malfoy jól sikerült meztelencsiga-raguját dicsérte, amikor egyszer csak hangos sistergés támadt, és zöld füstfelhő gomolygott fel a pincében.
Neville-nek valami módon sikerült formátlan pacává olvasztania Seamus kondérját. Kettejük főzete szétáradt a kőpadlón, lyukat égetve a közelben állók cipőjébe. Pillanatokon belül az összes nebuló felugrott a székére. Neville nyöszörgött fájdalmában; őt teljesen beterítette az üstből kiboruló főzet, s nyomban haragosvörös kelések jelentek meg mindkét karján és lábán.
- Féleszű kölyök! - dühöngött Piton, miközben varázspálcája egyetlen suhintásával eltüntette a kiömlött folyadékot. - A tűzön volt a kondér, amikor hozzáadta a főzethez a tarajos sül tüskéjét, igaz!?
Neville panaszosan felnyögött; most már az orra is tele volt kelésekkel.
- Kísérje fel a gyengélkedőbe! - mordult rá Seamusra Piton, majd Harryhez és Ronhoz fordult, akik Neville-ék mellett dolgoztak.
- Potter! Miért nem szólt nekik, hogy ne keverjék bele a tüskét? Arra számított, hogy maga ügyesebbnek tűnik, ha ők elrontják, mi? Ezért még egy pontot levonok a Griffendéltől.
A nyilvánvaló igazságtalanság annyira felháborította Harryt, hogy vitába akart szállni Pitonnal. Ron azonban egy figyelmeztető rúgással csendre intette.
- Ne feleselj vele - súgta. - Nagyon undok tud lenni, ha felbosszantják.
Egy órával később Harry rosszkedvűen kaptatott felfelé a pince lépcsőjén. Még csak egy hete jártak iskolába, de a Griffendél máris két pontot veszített miatta... Mi oka lehet rá Pitonnak, hogy ennyire utálja őt?
|