– Csendet kérek! – szólt Piton, miután becsukta az ajtót.
Az utasítás fölösleges volt; amint a diákok meghallották az ajtó döndülését, rögtön abbamaradt a
beszélgetés és a mozgolódás: tanáruk puszta jelenléte is elegendő fegyelmező erővel bírt.
Piton elindult a tanári asztal felé, s közben végigjáratta tekintetét a diákokon.
– Mielőtt hozzákezdünk az órai munkához – szólt – emlékeztetnélek rá benneteket, hogy jövő
júniusban  egy  igen  fontos  vizsgán  kell  számot  adnotok  tudásotokról  a  varázsfőzetek  készítése  és
használata terén. Bár sajnálatos módon a csoport egyes tagjai átlagon aluli szellemi képességekkel
rendelkeznek,  elvárom,  hogy  az  RBF-vizsgán  legalább  elégséges  szintű  teljesítményt  nyújtsanak
mindazok, akik nem akarják, hogy... megnehezteljek rájuk.
Piton tekintete Neville-en időzött. A fiú keze remegni kezdett.
– A következő tanévben sokan közületek már nem lesznek a tanítványaim – folytatta Piton. – A
RAVASZ-ra  előkészítő  kurzusomon  ugyanis  csak  a  legjobbak  vehetnek  részt,  vagyis  egyesektől
meg kell majd válnunk.
Piton most Harryt nézte, s szája sarka kissé felfelé görbült.
Harry állta a tekintetét; elégtétellel töltötte el őt a gondolat, hogy ötödév után Pitonnak nem lesz
alkalma megalázni őt.
– A búcsú boldogító percétől azonban még egy egész tanév választ el minket – folytatta Piton –
úgyhogy akár szándékoztok RAVASZ-ra menni, akár nem, azt ajánlom, összpontosítsatok annak a
magas szintű tudásnak a megszerzésére, amit a sikeres RBF-vizsga feltételéül támasztok.
– A mai órán egy olyan bájitalt készítünk el, ami gyakran szerepel a Rendes Bűbájos Fokozat
vizsgafeladatai  között:  a  béke  elixírjét.  Ez  a  főzet  a  szorongás  oldására,  az  izgalom  csillapítására
szolgál. De vigyázat! Aki túl bőkezűen adagolja a hozzávalókat, annak bájitala mély, sőt akár örök
álmot hozhat elfogyasztójára. Legyetek hát óvatosak munkátok során!

A Harry balján ülő Hermione kihúzta magát, s arca feszült figyelmet tükrözött.
–  A  hozzávalókat  és  az  elkészítés  módját  –  Piton  itt  intett  egyet  a  pálcájával  –  a  táblán
olvashatjátok. – (A táblán erre feltűnt a recept.) – Mindent, amire szükségetek lesz – Piton megint
intett a pálcával – megtaláltok a tároló szekrényben. (Az említett szekrény ajtaja kitárult.) Másfél
órátok van a munkára. Lássatok hozzá!
A három jó barát jóslata helyesnek bizonyult: ennél bonyolultabb bájitalt Piton aligha adhatott
volna fel nekik. A hozzávalókat szigorú sorrendben és a lehető legpontosabban kimérve kellett az
üstbe szórni, s a levet az előírt számú mozdulattal kellett megkeverni, előbb az óramutató járásával
megegyező,  majd  azzal  ellentétes  irányban.  Az  utolsó  alapanyag  hozzáadása  előtt  egy  bizonyos
idővel a főzéshez használt tűz lángját a recept szerinti nagyságúra kellett csökkenteni.
– A főzet akkor jó, ha könnyű, ezüstös pára lebeg fölötte – szólt Piton tíz perccel az óra vége
előtt.

Harry  verejtékben  úszó  arccal  körülnézett  a  teremben.  Az  ő  üstje  sötétszürke  gőzt  okádott,
Ronéból  zöld  szikrák  röppentek  fel,  Seamus  pedig  kétségbeesetten  élesztgette  pálcájával  kialudni
készülő tüzét. Hermione főzetének felszínét viszont ezüstösen fénylő pára borította – Piton csupán
rápillantott görbe orra fölött, aztán szótlanul továbbment – ami nem kevesebbet jelentett, mint hogy hirtelen  nem  tud  mibe  belekötni.  Harry  üstje  mellett  viszont  megállt,  és  szája  undok  mosolyra
húzódott.
– Megtudhatnám, mi ez, Potter?
A  terem  első  felében  dolgozó  mardekárosok  kíváncsian  felkapták  a  fejüket.  Imádták  hallgatni,
mikor Piton Harryt gyötörte.

– A béke elixírje – felelte pislogva Harry.
– Mondd csak, Potter, tudsz te olvasni? – kérdezte szinte nyájasan Piton.
Draco Malfoy hangosan felkacagott.
– Igen, tudok – válaszolt Harry. Ujjai ráfeszültek varázspálcájára.
– Akkor olvasd fel az útmutatás harmadik bekezdését!
Harry  hunyorogva  a  táblára  nézett.  A  termet  betöltő  sokszínű  füstködön  át  nem  volt  könnyű
kibetűzni a receptet.
– "Hozzáadjuk a porított holdkövet, háromszor megkeverjük balra, azután hét percig forraljuk,
majd két csepp hunyorszirupot adunk hozzá." – Összeszorult a gyomra. Most döbbent csak rá, hogy
a hunyorszirupot nem tette bele a főzetbe: a hétperces főzés után rögtön a következő lépésre ugrott.
– Mindent elvégeztél, ami a harmadik bekezdésben áll, Potter?
– Nem – motyogta Harry.
– Tessék?
– Nem – ismételte hangosabban Harry. – A hunyorszirupot kifelejtettem.
– Kifelejtetted bizony, épp ezért a kotyvalékod használhatatlan. Evapores!
A főzet az utolsó cseppig eltűnt, s Harry úgy állt ott üres üstje mellett, mintha az elmúlt másfél
órában semmit se csinált volna.
–  Azok,  akiknek  sikerült  elolvasni  és  felfogni  az  utasításokat,  töltsenek  meg  egy  palackot  a
főzetükből.  Címkézzék  fel,  írják  rá  a  nevüket,  és  tegyék  le  az  asztalomra.  Házi  feladat:  negyven
centiméter hosszú pergamenen foglaljátok össze a holdkő tulajdonságait és a bájitalfőzésben való
használatát. A dolgozatokat csütörtökre várom.
Amíg  a  többiek  a  palackjukat  töltögették,  Harry  duzzogva  elpakolta  a  holmiját.  A  főzete
semmivel se volt rosszabb, mint Ron záptojásszagú löttye, vagy mint Neville masszája, amit késsel
kellett kikaparni az üstből – mégis egyedül ő kapott elégtelent az órai munkájára. Bedugta a pálcáját
a  hátizsákjába,  aztán  lezuttyant  a  székére,  és  nézte,  ahogy  a  többiek  sorban  Piton  asztalához
ballagtak  megtöltött  és  bedugózott  üvegükkel.  Mikor  végre-valahára  megszólalt  a  csengő,  Harry
elsőként  lépett  ki  a  teremből,  s  már  javában  ebédelt,  mikor  Ron  és  Hermione  rátaláltak.  A
nagyterem mennyezete a délelőtt folyamán még sötétebb szürkére színeződött, s a magas ablakokon
patakokban csorgott le az eső.