Rohanni kezdett a
lépcső felé…
– Potter!
Harry lefékezett, és megfordult.
Piton érkezett le a  kőszörny  mögötti rejtett lépcsőn. A fal éppen bezárult mögötte, amikor magához intette Harryt.
– Mit keresel itt, Potter?
– Beszélnem kell Dumbledore professzorral! – hadarta futás közben Harry,
majd becsúszva  megállt  Piton  előtt.  –  Mr. Kupor van  itt… előkerült…  az
erdőnél van… beszélni akar…
– Mi ez a zagyvaság? – mordult rá Piton. – Miket fecsegsz itt össze?
– Mr. Kupor! – harsogta bele a tanár arcába Harry. – A minisztériumból!
Valami baja van – ott ül az erdő szélén, és Dumbledore-ral akar beszélni!
Mondja meg a jelszót, és…
– Az igazgató úr nem ér rá, Potter – szólt gonosz mosollyal Piton.
– Szólnom kell neki! – tajtékzott Harry.
– Süket vagy, Potter?
Pitonról lerítt, hogy módfelett élvezi a helyzetet.
– Figyeljen – zihálta dühösen Harry. – Kupor beteg… nincs eszénél… azt
mondja, figyelmeztetni akarja…
Piton háta mögött most megnyílt a fal, és feltűnt Dumbledore. Hosszú, zöld
tálár volt rajta, s arcán érdeklődő mosoly ült.
– Valami gond van? – kérdezte, tekintetét Piton és Harry között járatva.
–   Professzor   úr!   –   Harry   fürgén   megkerülte   Pitont,   mielőtt   az
megszólalhatott volná. – Itt van Mr. Kupor – lent az erdő  szélén! Beszélni
akar önnel!
Értetlenkedő    kérdésekre   számított,   de   nagy    megkönnyebbülésére
Dumbledore-nak elég volt ennyi információ.
– Vezess oda! – mondta, és sebes léptekkel követte Harryt, faképnél, azaz
kőszörnynél hagyva Pitont, aki savanyú képével  most kétszer olyan csúfnak
tűnt, mint egyébként.