Harry   becsúszva   fékezett   a   sötét   varázslatok   kivédése   tanterem   előtt,
zihálva kinyitotta az ajtót, és belépett.
– Elnézést kérek, Lupin professzor, de…
A tanári asztal mellől azonban nem Lupin pillantott fel rá – hanem Piton.
– Az óra tíz perccel ezelőtt kezdődött, Potter, úgyhogy ez tíz pontjába kerül
a Griffendélnek. Ülj le. Harry azonban nem mozdult.
– Hol van Lupin professzor? – kérdezte.
– Gyengélkedik – felelte torz mosollyal Piton. – Ha jól emlékszem, azt
mondtam, ülj le.
Harry nem mozdult.
– Mi baja van?
Piton fekete szeme megvillant.
–   Semmi   komoly   –   felelte,   s   arckifejezése   elárulta,   hogy   szívesebben
számolna be az ellenkezőjéről. – További öt pont a Griffendéltől, és ha még egyszer szólnom kell, ötven lesz.
Harry   kelletlenül   a   helyére   ballagott,   és   leült.   Piton   körbehordozta
pillantását az osztályon.
– Ahogy már mondtam, mielőtt Potter félbeszakított, Lupin professzor nem
vezet feljegyzést a tárgyalt témákról…
–   Tanár   úr,   vettük   a   mumusokat,   a   rőtsipkásokat,   a   kappákat   és   a
kákalagokat – hadarta Hermione. – Most akartuk elkezdeni a…
–   Fogja   be   a   száját,   Granger!   –   vágott   a   szavába   Piton.   –   Nem
felvilágosítást   kértem,   csupán   utaltam   Lupin   professzor   szervezetlen
munkastílusára.
– Ő eddig messze a legjobb sötét varázslatok kivédése tanárunk – jelentette
ki merészen Dean Thomas, s az osztályon egyetértő moraj futott végig. Piton
szeme villámokat szórt.
–   Elég   alacsony   a   mércétek.   Nem   mondhatnám,   hogy   Lupin   túlterhel
benneteket – a rőtsipkás és a kákalag első osztályosoknak való tananyag. A
mai téma…
Harry látta, hogy Piton a tankönyv utolsó fejezeteihez lapoz, amelyekről
biztosan tudhatta, hogy még nem kerültek sorra.
– …a vérfarkas – döntött Piton.
– De tanár úr, még nem tartunk a vérfarkasoknál – vetette ellen Hermione,
aki láthatóan képtelen volt fékezni magát. – Most a bicegócok következnek.
– Granger kisasszony… – szólt vészjósló nyugalommal Piton. – Ha nem
tévedek, ezt az órát én tartom, nem maga. Ezért most mindenki lapozzon a
háromszázkilencvennegyedik   oldalra.   –   Még   egyszer   végignézett   az
osztályon. – Azt mondtam, most! Mindenki!
A griffendélesek sötét pillantásokat váltottak, és sértődött moraj közepette
kinyitották a könyveiket.
– Ki tudja megmondani nekem, hogyan különböztetjük meg a vérfarkast a
közönséges farkastól? – kérdezte Piton.
Mindenki némán és mozdulatlanul ült, kivéve Hermionét, aki, mint mindig,
nyomban feltette a kezét.
– Nos? – nézett körül Piton, ügyet sem vetve Hermionéra. – Csak nem azt
akarjátok   mondani,   hogy   Lupin   professzor   nem   tanította   meg   nektek   az
alapvető különbséget a vérfarkas és…
–   De   hisz   megmondtuk,   hogy   még   nem   tartunk   a   vérfarkasnál   –
méltatlankodott Parvati.
– Csend legyen! – förmedt rá Piton. – Nem hittem volna, hogy valaha
találkozni   fogok   olyan   harmadikosokkal,   akik   nem   ismernének   fel   egy
egyszerű vérfarkast. Feltétlenül tájékoztatni fogom Dumbledore professzort a
lemaradásotokról.–   Tanár   úr,   kérem   –   szólalt   meg   Hermione,   aki   mindeddig   kitartóan
jelentkezett –, a vérfarkas számos külső jegyében különbözik a közönséges
farkastól. A vérfarkas pofája…
– Másodszor szólal meg anélkül, hogy szólítottam volna – torkolta le Piton.
– Az okoskodása öt pontba kerül a Griffendélnek.
Hermione   elvörösödött,   és   könnyes   szemmel   meredt   maga   elé.   Piton
népszerűtlenségét jelezte, hogy a griffendélesek mind dühösen meredtek rá,
pedig aligha volt köztük olyan, aki ne nevezte volna már legalább egyszer
okoskodónak Hermionét. Ron heti rendszerességgel tette meg ezt, most mégis
felcsattant:
– Kérdezett valamit, és Hermione tudja a választ! Minek kérdez, ha nem
érdekli a felelet?
Mindenki érezte, hogy ezzel túl messzire ment. Piton lassan elindult felé, s
az osztály dermedt csöndben várta a fejleményeket.
– Ezért büntetőfeladatot kapsz, Weasley. – Piton egészen közel hajolt Ron
arcához.   –   És   ha   még   egyszer   megjegyzést   mersz   tenni   a   tanítási
módszereimre, ígérem, hogy nagyon megbánod!
Az óra hátralevő részében az osztály meg se nyikkant. Némán jegyzetelték
a   tankönyv   vérfarkasokról   szóló   fejezetét,   miközben   Piton   fel-alá   járkált
közöttük, s a Lupin professzorral végzett munkájukat elemezte.
– Elég gyenge magyarázat… ez tévedés, a kappa Mongóliában őshonos…
Lupin professzor erre tízből nyolc pontot adott? Tőlem hármat se kapnál rá…
Kicsöngetés után Piton visszatartotta őket.
–   Mindenki   írjon   egy   tanulmányt   a   vérfarkas   felismeréséről   és
elpusztításáról.   A   terjedelem   két   tekercs   pergamen.   Hétfő   reggel   várom   a
dolgozatokat.   Ideje,   hogy   valaki   kézbe   vegye   ezt   az   osztályt.   Weasley,   te
maradj itt, meg kell beszélnünk a büntetőfeladatodat.
Harry  és   Hermione   az   osztállyal   együtt   elhagyták   a   termet.   A   többiek,
amint   hallótávolságon   kívül   tudták   Pitont,   kórusban   szidni   kezdték   a
professzort.
– Piton eddig egyik sötét varázslatok kivédése tanárunkat sem kritizálta
ennyit, akármennyire is fájt a foga az állásra – csóválta a fejét Harry. – Mi
baja van Lupinnal? Ennyire berágott volna a mumus miatt?
–  Nem  tudom   –  felelte  elgondolkozva   Hermione.   –  De   remélem,   hogy
Lupin gyorsan meggyógyul… Ron öt perccel később csatlakozott hozzájuk.
– Tudjátok, mit talált ki nekem az a … ? – (Itt egy olyan szót használt, amit
Hermione még ilyen körülmények között sem tartott helyénvalónak.) – Ki kell
sikálnom az ágytálakat a gyengélkedőn. Varázslat nélkül! – Ron remegett a
dühtől. – Bárcsak Black Piton szobájában bújt volna el! Elintézhette volna őt
helyettünk!