Épp   a   negyedik   kocka   csokoládét   vették   át   Madam   Pomfreytól,   mikor
távoli hang hatolt a fülükbe: az egyik felsőbb emeleten valaki felordított…
– Mi volt ez? – kérdezte riadtan a javasasszony.
További   dühös   hangok   hallatszottak,   egyre   tisztábban   és   hangosabban.
Madam Pomfrey az ajtóra meredt.
– Mit képzelnek ezek? Felverik az egész kastélyt…
A   hangok   gazdái   egyre   közeledtek.   Harry   igyekezett   kivenni,   miről
beszélnek.
–   Bizonyára   dehoppanált,   Perselus.   Valakit   ott   kellett   volna   hagynunk
mellette. Te jó ég, ha ez nyilvánosságra kerül…
– NEM DEHOPPANÁLT! – üvöltötte Piton, immár a közvetlen közelből.
–   EBBEN   A   KASTÉLYBAN   NEM   LEHET   SE   HOPPANÁLNI,   SE
DEHOPPANÁLNI! POTTER! EZ POTTER MŰVE!
– Ugyan már, Perselus. Én magam zártam be Harryt a gyengélkedőbe…
BAMM!
A kórterem ajtaja kitárult.
Caramel, Piton és Dumbledore masíroztak be a helyiségbe. Dumbledore
nyugodt,   sőt   vidám   arcot   vágott.   Caramel   zaklatottnak   tűnt,   Piton   pedig
egyenesen magánkívül volt.
– KI VELE, POTTER! – bömbölte. – HALLJUK, MIT MŰVELTÉL!?
– Piton professzor! – hüledezett Madam Pomfrey. – Fékezze magát!
– Gondolkozzon, Piton – csóválta a fejét Caramel. – Hisz maga is látta,
hogy az ajtó zárva volt…
– SEGÍTETT NEKI MEGSZÖKNI! – ordította eltorzult arccal Piton. Csak
úgy fröcsögött a szájából a nyál. – TUDOM!
– Térjen észhez, jóember! – ripakodott rá Caramel. – Badarságokat beszél!
– MAGA NEM ISMERI POTTERT! – toporzékolt Piton. – Ő TETTE!
TUDOM, HOGY Ő TETTE…
– Elég legyen, Perselus – szólt rá csendesen Dumbledore. – Használja az
eszét. Tíz perce hagytam magukra őket, és azóta ez az ajtó zárva volt. Madam
Pomfrey, elhagyták a tanulók a betegágyukat?
– Dehogy hagyták! – méltatlankodott a javasasszony. – Egész idő alatt itt
voltam velük.
– Látja, Perselus? – tárta szét a karját Dumbledore. – Nem látom értelmét
tovább zaklatni Harryt és Hermionét. Vagy feltételezi, hogy képesek egyszerre két helyen lenni?
Caramel   mélységes   döbbenettel   nézett   Pitonra,   Dumbledore   derűsen
hunyorgott   félhold   alakú   szemüvege   mögött.   Piton   tágra   nyílt   szemmel,
tátogva meredt rájuk, majd sarkon fordult, és suhogó talárral kicsörtetett a
kórteremből.
– Nem hittem volna, hogy ilyen labilis az idegrendszere – csóválta a fejét
Caramel. – A maga helyében rajta tartanám a szemem, Dumbledore.
– Nem az idegeivel van gond – felelte higgadtan Dumbledore. – Csak kissé
rosszul viseli, ha csalódnia kell.

A vizsgák eredményét a tanév utolsó napján hirdették ki. Harry, Ron és
Hermione   mindenből   átmentek.   Harry   nem   győzött   csodálkozni,   hogy   a
bájitaltanvizsgája   is   sikerült,   minél   többet   töprengett   a   problémán,   annál
szilárdabb meggyőződésévé vált, hogy érdemjegyét nem szaktanári, hanem
igazgatói   szinten   határozták   meg.   Harry   korábban   azt   hitte,   Piton
fokozhatatlan   ellenszenvvel   viseltet   iránta   –   a   kalandos   este   óta   azonban
belátta,   hogy   tévedett:   Piton   igenis   tudta   fokozni   gyűlöletét.   Valahányszor
meglátta Harryt, pengevékony ajkai fenyegetően rángatózni kezdtek, és úgy
nyújtogatta hosszú ujjait, mintha már a keze között érezné Harry torkát.