  
	Harry   becsúszva   fékezett   a   sötét   varázslatok   kivédése   tanterem   előtt, 
	zihálva kinyitotta az ajtót, és belépett. 
	– Elnézést kérek, Lupin professzor, de… 
	A tanári asztal mellől azonban nem Lupin pillantott fel rá – hanem Piton. 
	– Az óra tíz perccel ezelőtt kezdődött, Potter, úgyhogy ez tíz pontjába kerül 
	a Griffendélnek. Ülj le. Harry azonban nem mozdult. 
	– Hol van Lupin professzor? – kérdezte. 
	– Gyengélkedik – felelte torz mosollyal Piton. – Ha jól emlékszem, azt 
	mondtam, ülj le. 
	Harry nem mozdult. 
	– Mi baja van? 
	Piton fekete szeme megvillant. 
	–   Semmi   komoly   –   felelte,   s   arckifejezése   elárulta,   hogy   szívesebben 
	számolna be az ellenkezőjéről. – További öt pont a Griffendéltől, és ha még egyszer szólnom kell, ötven lesz. 
	Harry   kelletlenül   a   helyére   ballagott,   és   leült.   Piton   körbehordozta 
	pillantását az osztályon. 
	– Ahogy már mondtam, mielőtt Potter félbeszakított, Lupin professzor nem 
	vezet feljegyzést a tárgyalt témákról… 
	–   Tanár   úr,   vettük   a   mumusokat,   a   rőtsipkásokat,   a   kappákat   és   a 
	kákalagokat – hadarta Hermione. – Most akartuk elkezdeni a… 
	–   Fogja   be   a   száját,   Granger!   –   vágott   a   szavába   Piton.   –   Nem 
	felvilágosítást   kértem,   csupán   utaltam   Lupin   professzor   szervezetlen 
	munkastílusára. 
	– Ő eddig messze a legjobb sötét varázslatok kivédése tanárunk – jelentette 
	ki merészen Dean Thomas, s az osztályon egyetértő moraj futott végig. Piton 
	szeme villámokat szórt. 
	–   Elég   alacsony   a   mércétek.   Nem   mondhatnám,   hogy   Lupin   túlterhel 
	benneteket – a rőtsipkás és a kákalag első osztályosoknak való tananyag. A 
	mai téma… 
	Harry látta, hogy Piton a tankönyv utolsó fejezeteihez lapoz, amelyekről 
	biztosan tudhatta, hogy még nem kerültek sorra. 
	– …a vérfarkas – döntött Piton. 
	– De tanár úr, még nem tartunk a vérfarkasoknál – vetette ellen Hermione, 
	aki láthatóan képtelen volt fékezni magát. – Most a bicegócok következnek. 
	– Granger kisasszony… – szólt vészjósló nyugalommal Piton. – Ha nem 
	tévedek, ezt az órát én tartom, nem maga. Ezért most mindenki lapozzon a 
	háromszázkilencvennegyedik   oldalra.   –   Még   egyszer   végignézett   az 
	osztályon. – Azt mondtam, most! Mindenki! 
	A griffendélesek sötét pillantásokat váltottak, és sértődött moraj közepette 
	kinyitották a könyveiket. 
	– Ki tudja megmondani nekem, hogyan különböztetjük meg a vérfarkast a 
	közönséges farkastól? – kérdezte Piton. 
	Mindenki némán és mozdulatlanul ült, kivéve Hermionét, aki, mint mindig, 
	nyomban feltette a kezét. 
	– Nos? – nézett körül Piton, ügyet sem vetve Hermionéra. – Csak nem azt 
	akarjátok   mondani,   hogy   Lupin   professzor   nem   tanította   meg   nektek   az 
	alapvető különbséget a vérfarkas és… 
	–   De   hisz   megmondtuk,   hogy   még   nem   tartunk   a   vérfarkasnál   – 
	méltatlankodott Parvati. 
	– Csend legyen! – förmedt rá Piton. – Nem hittem volna, hogy valaha 
	találkozni   fogok   olyan   harmadikosokkal,   akik   nem   ismernének   fel   egy 
	egyszerű vérfarkast. Feltétlenül tájékoztatni fogom Dumbledore professzort a 
	lemaradásotokról.–   Tanár   úr,   kérem   –   szólalt   meg   Hermione,   aki   mindeddig   kitartóan 
	jelentkezett –, a vérfarkas számos külső jegyében különbözik a közönséges 
	farkastól. A vérfarkas pofája… 
	– Másodszor szólal meg anélkül, hogy szólítottam volna – torkolta le Piton. 
	– Az okoskodása öt pontba kerül a Griffendélnek. 
	Hermione   elvörösödött,   és   könnyes   szemmel   meredt   maga   elé.   Piton 
	népszerűtlenségét jelezte, hogy a griffendélesek mind dühösen meredtek rá, 
	pedig aligha volt köztük olyan, aki ne nevezte volna már legalább egyszer 
	okoskodónak Hermionét. Ron heti rendszerességgel tette meg ezt, most mégis 
	felcsattant: 
	– Kérdezett valamit, és Hermione tudja a választ! Minek kérdez, ha nem 
	érdekli a felelet? 
	Mindenki érezte, hogy ezzel túl messzire ment. Piton lassan elindult felé, s 
	az osztály dermedt csöndben várta a fejleményeket. 
	– Ezért büntetőfeladatot kapsz, Weasley. – Piton egészen közel hajolt Ron 
	arcához.   –   És   ha   még   egyszer   megjegyzést   mersz   tenni   a   tanítási 
	módszereimre, ígérem, hogy nagyon megbánod! 
	Az óra hátralevő részében az osztály meg se nyikkant. Némán jegyzetelték 
	a   tankönyv   vérfarkasokról   szóló   fejezetét,   miközben   Piton   fel-alá   járkált 
	közöttük, s a Lupin professzorral végzett munkájukat elemezte. 
	– Elég gyenge magyarázat… ez tévedés, a kappa Mongóliában őshonos… 
	Lupin professzor erre tízből nyolc pontot adott? Tőlem hármat se kapnál rá… 
	Kicsöngetés után Piton visszatartotta őket. 
	–   Mindenki   írjon   egy   tanulmányt   a   vérfarkas   felismeréséről   és 
	elpusztításáról.   A   terjedelem   két   tekercs   pergamen.   Hétfő   reggel   várom   a 
	dolgozatokat.   Ideje,   hogy   valaki   kézbe   vegye   ezt   az   osztályt.   Weasley,   te 
	maradj itt, meg kell beszélnünk a büntetőfeladatodat. 
	Harry  és   Hermione   az   osztállyal   együtt   elhagyták   a   termet.   A   többiek, 
	amint   hallótávolságon   kívül   tudták   Pitont,   kórusban   szidni   kezdték   a 
	professzort. 
	– Piton eddig egyik sötét varázslatok kivédése tanárunkat sem kritizálta 
	ennyit, akármennyire is fájt a foga az állásra – csóválta a fejét Harry. – Mi 
	baja van Lupinnal? Ennyire berágott volna a mumus miatt? 
	–  Nem  tudom   –  felelte  elgondolkozva   Hermione.   –  De   remélem,   hogy 
	Lupin gyorsan meggyógyul… Ron öt perccel később csatlakozott hozzájuk. 
	– Tudjátok, mit talált ki nekem az a … ? – (Itt egy olyan szót használt, amit 
	Hermione még ilyen körülmények között sem tartott helyénvalónak.) – Ki kell 
	sikálnom az ágytálakat a gyengélkedőn. Varázslat nélkül! – Ron remegett a 
	dühtől. – Bárcsak Black Piton szobájában bújt volna el! Elintézhette volna őt 
	helyettünk! 
	  
	  
	         
		 
	        
	        |