– …nem látok semmi okot a pánikra, Igor.
– Perselus, ezt már nem lehet nem észrevenni! – Karkarov fojtott hangon
beszélt, s érezhetően feldúlt volt. – Hónapról hónapra tisztábban látszik, és ez
engem igenis egyre jobban aggaszt, nem is tagadom…
–   Akkor   menekülj!   –   felelte   ridegen   Piton.   –   Szökj   meg,   én   majd
kimentelek. De én itt maradok a Roxfortban.
Piton és Karkarov most feltűntek a kanyarban. Piton arcán látszott, hogy
harapós kedvében van; varázspálcával a kezében sétált, és sorban durrantotta
szét a rózsabokrokat. Több szétzilált bokorból is sötét alakok ugrottak ki, nagy
sikongatás közepette.
– Tíz pont a Hugrabugtól, Fawcett! – szólt Piton, mikor egy lány elszaladt
mellette. – És tíz pont a Hollóháttól is, Stebbins! – tette hozzá, mikor a fiú is
felbukkant. – És ti mit csináltok itt? – förmedt rá Harryre és Ronra. Harry
észrevette,   hogy   Karkarov   zavarba   jött,   mikor   meglátta   őket   az   ösvényen
álldogálni.   Bal   kezét   állához   emelte,   és   idegesen   tekergetni   kezdte
kecskeszakálla kunkorodó végét.
– Sétálunk – felelte kurtán Ron. – Tudtommal azt szabad.
– Akkor sétáljatok tovább! – mordult rájuk Piton, és elvonult mellettük
lobogó, fekete köpenyében.
Harry és Ron folytatták útjukat az ösvényen.
– Mitől van úgy beijedve Karkarov? – dörmögte Ron.
–  És mióta vannak  tegezőviszonyban  Pitonnal?  – tette hozzá  töprengve
Harry.