Épp a negyedik kocka csokoládét vették át Madam Pomfreytól, mikor
távoli hang hatolt a fülükbe: az egyik felsőbb emeleten valaki felordított…
– Mi volt ez? – kérdezte riadtan a javasasszony.
További dühös hangok hallatszottak, egyre tisztábban és hangosabban.
Madam Pomfrey az ajtóra meredt.
– Mit képzelnek ezek? Felverik az egész kastélyt…
A hangok gazdái egyre közeledtek. Harry igyekezett kivenni, miről
beszélnek.
– Bizonyára dehoppanált, Perselus. Valakit ott kellett volna hagynunk
mellette. Te jó ég, ha ez nyilvánosságra kerül…
– NEM DEHOPPANÁLT! – üvöltötte Piton, immár a közvetlen közelből.
– EBBEN A KASTÉLYBAN NEM LEHET SE HOPPANÁLNI, SE
DEHOPPANÁLNI! POTTER! EZ POTTER MŰVE!
– Ugyan már, Perselus. Én magam zártam be Harryt a gyengélkedőbe…
BAMM!
A kórterem ajtaja kitárult.
Caramel, Piton és Dumbledore masíroztak be a helyiségbe. Dumbledore
nyugodt, sőt vidám arcot vágott. Caramel zaklatottnak tűnt, Piton pedig
egyenesen magánkívül volt.
– KI VELE, POTTER! – bömbölte. – HALLJUK, MIT MŰVELTÉL!?
– Piton professzor! – hüledezett Madam Pomfrey. – Fékezze magát!
– Gondolkozzon, Piton – csóválta a fejét Caramel. – Hisz maga is látta,
hogy az ajtó zárva volt…
– SEGÍTETT NEKI MEGSZÖKNI! – ordította eltorzult arccal Piton. Csak
úgy fröcsögött a szájából a nyál. – TUDOM!
– Térjen észhez, jóember! – ripakodott rá Caramel. – Badarságokat beszél!
– MAGA NEM ISMERI POTTERT! – toporzékolt Piton. – Ő TETTE!
TUDOM, HOGY Ő TETTE…
– Elég legyen, Perselus – szólt rá csendesen Dumbledore. – Használja az
eszét. Tíz perce hagytam magukra őket, és azóta ez az ajtó zárva volt. Madam
Pomfrey, elhagyták a tanulók a betegágyukat?
– Dehogy hagyták! – méltatlankodott a javasasszony. – Egész idő alatt itt
voltam velük.
– Látja, Perselus? – tárta szét a karját Dumbledore. – Nem látom értelmét
tovább zaklatni Harryt és Hermionét. Vagy feltételezi, hogy képesek egyszerre két helyen lenni?
Caramel mélységes döbbenettel nézett Pitonra, Dumbledore derűsen
hunyorgott félhold alakú szemüvege mögött. Piton tágra nyílt szemmel,
tátogva meredt rájuk, majd sarkon fordult, és suhogó talárral kicsörtetett a
kórteremből.
– Nem hittem volna, hogy ilyen labilis az idegrendszere – csóválta a fejét
Caramel. – A maga helyében rajta tartanám a szemem, Dumbledore.
– Nem az idegeivel van gond – felelte higgadtan Dumbledore. – Csak kissé
rosszul viseli, ha csalódnia kell.
A vizsgák eredményét a tanév utolsó napján hirdették ki. Harry, Ron és
Hermione mindenből átmentek. Harry nem győzött csodálkozni, hogy a
bájitaltanvizsgája is sikerült, minél többet töprengett a problémán, annál
szilárdabb meggyőződésévé vált, hogy érdemjegyét nem szaktanári, hanem
igazgatói szinten határozták meg. Harry korábban azt hitte, Piton
fokozhatatlan ellenszenvvel viseltet iránta – a kalandos este óta azonban
belátta, hogy tévedett: Piton igenis tudta fokozni gyűlöletét. Valahányszor
meglátta Harryt, pengevékony ajkai fenyegetően rángatózni kezdtek, és úgy
nyújtogatta hosszú ujjait, mintha már a keze között érezné Harry torkát.
|