– Piton vár... engem? – kérdezett vissza Harry.
– Piton tanár úr – javította ki szemrehányó hangsúllyal Mrs. Weasley. – Na, gyere, gyere,
gyorsan! Azt mondta, sietnie kell.
– Mit akarhat tőled? – kérdezte riadtan Ron, miután anyja visszahúzta a fejét az ajtóból. – Volt
valami balhéd nála?
– Dehogyis! – méltatlankodott Harry. Elképzelni se tudta, mi késztethette rá Pitont, hogy utána
jöjjön a Grimmauld térre. Talán T-t kapott az utolsó házi feladatára?
Másfél perccel később, mikor benyitott a konyhába, ott találta Siriust és Pitont, akik a hosszú
asztalnál ültek, és mereven elnéztek egymás mellett. Egyikük sem szólt, de a levegő szinte vibrált
kölcsönös utálatuktól. Sirius előtt az asztalon nyitott levél hevert.
– Öhhm – köhintett Harry, hogy felhívja a figyelmet jelenlétére.
Piton felé fordította zsíros fekete hajjal keretezett arcát.
– Ülj le, Potter!
Sirius hátradőlt, úgyhogy széke két első lába felemelkedett a padlóról, és emelt hangon
megszólította a plafont: – Örülnék, ha nem parancsolgatnál a házamban, Piton.
A bájitaltantanár fakó arca csúnya szürkés-rózsaszínűre vált. Harry leült vele szemben, Sirius
mellé.
– Négyszemközt kellene beszélnem veled, Potter – szólt Piton, arcán a jól ismert gúnyos
félmosollyal – de Black...
– A keresztapja vagyok – mondta az előbbinél is hangosabban Sirius.
– Dumbledore utasítására vagyok itt – folytatta Piton. Ő viszont egyre halkabban és
sziszegőbben beszélt. – De felőlem itt maradhatsz, Black. Felteszem, rosszul esne, ha ebből is
kimaradnál.
– Ezzel meg mit akarsz mondani? – csattant fel Sirius, és zajosan visszabillentette székét.
– Bizonyára bosszant, hogy nem lehetsz hasznos tagja a Rendnek – felelte Piton, finoman
megnyomva a jelzőt.
Most Siriuson volt a pirulás sora. Piton félmosollyal nyugtázta a bevitt találatot, és ismét
Harryhez fordult:
– Az igazgató úr óhaja szerint a következő félévben okklumenciát fogsz tanulni.
– Mit fogok tanulni? – pislogott Harry.
Piton feljebb görbítette szája sarkát.
– Okklumenciát, Potter. Az elme mágikus védelmét külső behatolással szemben. Kevéssé ismert
mágiaág, de felettébb hasznos.
Harry szíve vadul kalapálni kezdett. Védekezés külső behatolással szemben? De hát mind azt
mondták, hogy nem költözött belé Voldemort...
– Miért kell ezt az okklu... dolgot tanulnom? – bukott ki belőle a kérdés.
– Mert az igazgató úr jónak látja – felelte közönyösen Piton. – Hetente egyszer különórán veszel
majd részt, de nem mondhatod el senkinek, mit tanulsz. A legkevésbé Dolores Umbridge-nek.
Megértetted?
– Igen – bólintott Harry. – És ki lesz a tanárom?
Piton felvonta fél szemöldökét.
– Én.
Harrynek olyan érzése támadt, mintha a nyakától lefelé olvadni kezdett volna a teste. Különórák
Pitonnal – mivel érdemelte ezt ki? Segélykérően pillantott keresztapjára.
– Miért te tanítod Harryt? – kérdezte ellenségesen Sirius. – Miért nem Dumbledore?
– Mert mint igazgató megteheti, hogy másokra bízza a kellemetlen feladatokat – felelte nyájasan
Piton. – Biztosíthatlak, hogy nem önként jelentkeztem. – Felállt, és láthatóan indulni készült. –
Hétfő délután hat órakor várlak a dolgozószobámban, Potter. Ha bárki kérdezi, bájitaltan-
korrepetáláson veszel részt. Aki látott már az órámon, nem fogja kétségbe vonni, hogy rászorulsz.
Azzal meglebbentette fekete köpenyét, és elindult az ajtó felé.
– Egy pillanat! – szólt utána Sirius, és kihúzta magát a széken.
Piton undok mosollyal nézett vissza rá.
– Szívesen társalognék még, Black, de sajnos nincs annyi szabad időm, mint neked.
– Akkor rögtön a lényegre térek – felelte Sirius, és felállt. Jóval magasabb volt Pitonnál, aki most
köpenye zsebébe dugott jobbjával szorosan megmarkolt valamit – Harry gyanította, hogy a pálcáját.
– Ha megtudom, hogy az okklumenciaórák ürügyén gorombáskodsz Harryvel, velem gyűlik meg a
bajod.
– Megható az aggodalmad – felelte sötét mosollyal Piton – de bizonyára észrevetted, hogy Potter
az apjára üt.
– Igen, észrevettem – vágta rá büszkén Sirius.
– Vagyis olyan öntelt, hogy lepereg róla minden kritika – vitte be a találatot Piton.
Sirius félrelökte székét, s az asztalt megkerülve elindult a bájitaltantanár felé. Menet közben
előhúzta varázspálcáját – mire Piton ugyanígy tett. Megálltak szemben egymással. Sirius sápadt volt
a dühtől. Piton arca nem árult el indulatot, de látszott, hogy ellenfele minden rezdülését figyeli.
– Sirius! – szólt ijedten Harry.
Keresztapja ügyet se vetett rá. – Vigyázz magadra, Pipogyusz – sziszegte. Arca harminc centire se volt Pitonétól. – Hiába
mondja Dumbledore, hogy megváltoztál, én átlátok rajtad...
– Akkor miért nem figyelmezteted? – suttogta Piton. – Talán félsz, hogy nem veszi komolyan
egy olyan ember véleményét, aki fél éve az anyja házában bujkál?
– Meséld el, hogy van mostanság Lucius Malfoy? Gondolom, boldog, hogy az ölebe a
Roxfortban dolgozik.
– Apropó, kutya – duruzsolta Piton – tudtál róla, hogy Lucius Malfoy felismert a legutóbbi kis
kiruccanásodon? Ravasz ötlet volt, hogy megmutattad magad egy biztonságos pályaudvari peronon.
Pompás ürügyet szereztél rá, hogy még sokáig lapulhass a kis búvóhelyeden.
Sirius felemelte a pálcáját.
– Ne! – kiáltotta Harry, és átszökkent az asztal fölött, hogy a két varázsló közé álljon. – Sirius!
Ne csináld!
– Azt mondod, gyáva vagyok!? – harsogta Sirius. Megpróbálta félretolni Harryt, de ő jól
megvetette a lábát.
– Igen, ilyesmire céloztam – susogta Piton.
– Ne avatkozz bele, Harry! – sziszegte Sirius, és szabad kezével ellökte keresztfiát.
Ekkor kitárult a konyhaajtó, és vidám zsivajjal betódult rajta a Weasley család, Hermionéval. A
népes csapat közepén Mr. Weasley lépkedett, csíkos pizsamában és esőkabátban.
– Meggyógyultam! – jelentette be nagy büszkén. – Makkegészséges vagyok!
A következő pillanatban aztán az egész Weasley família megtorpant. Megrökönyödve bámulták
a szemük elé táruló, élőképszerű jelenetet: Sirius és Piton az ajtó felé néztek, s közben egymás
arcára szegezték pálcáikat; Harry ott állt közöttük, s kinyújtott karral igyekezett eltolni őket
egymástól.
– Merlin szent szakálla! – fakadt ki Mr. Weasley. – Mi folyik itt?
Sirius és Piton leeresztették pálcájukat. Harry az egyikre, majd a másikra nézett: mindkettőjük
arca mélységes utálatot tükrözött, de a csapatnyi tanú váratlan megjelenése szemlátomást észhez
térítette őket. Piton zsebre dugta pálcáját, hosszú léptekkel átvágott a konyhán, és megkerülte
Weasleyéket. Az ajtóból még visszanézett.
– Hétfőn este hat órakor, Potter.
Azzal kiment a konyhából. Sirius gyilkos pillantással nézett utána.
|