A feltámadott herceg : 3. fejezet - Nem lesz idejük bajt csinálni

- Szerinted bölcs döntés volt felügyelet nélkül hagyni őket? - kérdezte Ginny a minisztérium csarnokában férjétől.
- Hát persze! Elég nagyok már, és Al majd vigyáz rájuk.
Ginnyt ez nem nyugtatta meg.
- Azt hiszed, a fiad komolyabb Lilynél?!
- Nem, nem hiszem. De nem bánhatunk velük örökké kisgyerekként. Már Lily is tizenkét éves, tud magára vigyázni!
Felesége nyugtalanságát látva Harry átkarolta a vállát.
- Csak elintézzük a dolgunkat és már megyünk is. Nem lesz idejük bajt csinálni... Remélem.


A szerkezet - úgy tűnt - nem reagált a bájitalra.
- Megmondtam, hogy nem történik majd semmi - motyogta Lily csalódottan. - Legalább megmozdulna, vagy hangokat adna ki!
- Tökéletes - fintorgott Alan gúnyosan. - Most pedig szedd ki belőle a löttyöt!
Lily közelebb lépett a masinához, de ötlete sem volt, hogy távolítsa el a bájitalt varázslat nélkül.
- Segítsetek már!
Könyörgően a fiúkra nézett, de nekik sem volt jobb ötletük.
- Talán egy egyszerű begyűjtőbűbájért még nem rúgnának ki - javasolta Albus.
- Hát, ebben reménykedem én is - sóhajtott Lily és előrántotta a pálcáját.
Alan nem helyeselte a dolgot, de be kellett látnia, hogy nincs más megoldás.
- Akkor - kezdte Lily. -, Invito bájital!
Hirtelen rázkódni kezdett alattuk a padló.
- Mi ez? - sikított a kislány.
A két fiú csak szótlanul állt, a kezükkel egyensúlyozva a talaj ingását. A szekrényekből mindenféle bájitalos-üvegcsék röppentek elő, amit Ginny gyógyszerként adott a gyerekeinek, ha megbetegedtek. A kis asztalon álló szerkezet is megingott, és kétséges volt, hogy menten fölrobban.

Élénkzöld, vakító fényt tört elő a belsejéből, és hamarosan a gyerekek egy női sikolyt hallottak. Ezután vörös gőz emelkedett a felszínre - jóval több, mint amit beleöntöttek.
A gyerekek kiabálva futottak ki a szobából, gondosan bevágva maguk után az ajtót.
- Mi volt ez? - kérdezte Albus zihálva.
- Nem tudom. - Lily teljesen elfehéredett. - De az biztos, hogy ezért kapni fogunk!
- Lehet mérgező is az a füst - vetette fel Alan.
- Benne van a pakliban. De meg kellene néznünk!
- Menj, és nézd meg - mondta Albus gúnyosan. - Én nem megyek vissza!
- Érdekes - torkolta le Lily. - Az egész a te ötleted volt!
- Az enyém?!
- Hagyjátok már - intette le őket Alan. - Majd én megnézem.
A testvérpár elkerekedett szemekkel figyelte barátjuk merészségét. Alan - mielőtt még meggondolhatta volna magát - résnyire nyitotta az ajtót, s miután rendben találta a légkört, belépett.
- Mi az? Látsz valami? - kérdezte Lily az ajtó elől.
- Nem, semmit. Várj csak...
- Mi az?!
- Gyertek gyorsan!
A padlón valami fekete hevert. Valami élő.
- Ez egy.. ez egy... - kezdte Lily kétségbeesetten.
- Ez egy csaj! - kiáltott fel Albus.
- Él még? - kérdezte Lily Alantől, aki próbálta megfordítani a hasán fekvő - látszólag halottat.
Amint hozzáért, a nő megmozdult - két kezére támaszkodva lassan felnyomta magát. Hosszú, vörös haja kócosan súrolta a talajt, fekete ruhája szakadtas lepelként ölelte körül karcsú alakját.
A gyerekek csodálkozva figyelték az eseményeket. Mikor a nő haját a füle mögé tűrve felpillantott rájuk, Lily majdnem hátraesett rémületében: mintha csak saját felnőtt tükörképét látta volna. Az asszony szintén meglepődött a három gyerek láttán.
- Elnézést - szólt Alan határozottan. - Ön...kicsoda?
A fiatal nő elképedve nézett a gyerekre.
- Lily vagyok. Lily Potter.
A két fiú szinte azonnal a fiatalabbik Lilyre nézett, aki most már tényleg meg volt zavarva.
- Én is Lily Potter vagyok - suttogta. - Maga... hogy került ide?
- Nem tudom - felelte az idősebbik Lily. - Én csak arra emlékszem, hogy Harry... Harry! Hol van Harry?
A egyre kétségbeesettebb lett.
- Harry? - kérdezte Albus. - Talán AZ a Harry?
A felnőtt Lily lélegzetvisszafojtva meredt a fiúra, aki kiköpött úgy nézett ki, mint a férje és a kisfia.
- Nem apura gondol véletlenül? Ő is Harry, és ráadásul Potter.
- Apád? Igen, most már azt hiszem... talán értem! Vagyis nem értem, de... Úgy hasonlítasz...
Egy pillanat alatt talpra állt, és megölelte Albust. A fiú meg sem bírt szólalni a csodálkozástól.
- Ön kije az apunak? A testvére? Vagy talán az anyja?
Lily - szintén meglepődve – közbeszólt - Gondolkozz már, Al! Apu anyukája már réges-rég meghalt! Nem lehet...
- Én is azt hittem, hogy meghaltam - szólt a felnőtt Lily. - És nem értem, hogy kerültem ide.
- Kiderítjük - suttogta a kisebb Lily izgatottan. - De előbb meséljen el mindent! Apu nagyot fog nézni!
- Az biztos - mondta Alan. - És valószínűleg nem csak nézni fog.
- Te is családtag vagy? - kérdezte a nő Alantől.
- Nem - válaszolt helyette Lily. - Ő legjobb barátom, Alan Prince.
- Prince?
A nő most sem leplezte döbbenetét.
- Hol vagyunk? - kérdezte.
- London külvárosában - felelte Albus.
- És melyik évben?
- 2020-ban - vágta rá Lily és gyanakvóan nézett a kétségbeesett asszonyra.
A nő majdnem elájult, amikor meghallotta az évszámot.
- Remek - mondta csüggedten. - Vagyis ha minden igaz, én most egy hatvanéves nagymama vagyok.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.