A feltámadott herceg : 2. fejezet - Ha a szülők elmennek otthonról...

Csütörtök volt, és egyben a július egyik legforróbb napja. Lily és Alan úgy döntöttek, ilyen kánikulában legbölcsebb a ház hűvösében maradni.
Szokásukhoz híven egy új bájital kikeverésén fáradoztak, ugyanis ehhez nem kellett pálcát használniuk, viszont ugyanúgy szórakoztatta őket. Lily kimondottan imádott az anyagokkal kísérletezni, Alannek pedig kivételes tehetsége volt a bájitaltanhoz.
- Még egy kis kakukkfű! - irányította Lily barátját, aki rövidesen a kezébe adott egy marékkal az őrleményből.
- Nem lehet igaz - háborodott fel a lány. - Még mindig fekete!
- Tegyünk bele egy kis varangyhát-bőrt, az talán beszínezné.
- Jó ötlet! - kiáltott fel Lily.
Alan felé nyújtotta az üvegcsét, ami darabos, levedző valamit tárolt.
- Ááá... De gusztustalan - fintorgott Lily, és visszarántotta a kezét. - Tedd bele te!
A fiút nem zavarta a varangyhát-bőr kinézete, szó nélkül beleöntötte a felét az üstbe.
- Mit rakjunk még bele? - kérdezte Lily, miközben csillogó szemekkel figyelte az egyre sárguló elixírt.
- Nem tudom... Mit szoktunk még?
- Öhh... izé... Hát persze! Egy-egy szál mindkettőnk hajából.
Alan sóhajtott.
- Miért kell mindenbe belerakni? - kérdezte.
- Nem tudom. Csak hogy eredeti legyen - felelte Lily félvállról.
Alan tudta, hogy barátnőjét nem lehet meggyőzni, így neki látott az alapanyag "beszerzéséhez". Egyiküknek sem okozott gondot, ugyanis még Alan is kissé lenőtt frizurát viselt.
- Már csak meg kell főzni - jelentette ki Lily büszkén.
Ebben a pillanatban Ginny kiabált fel nekik.
- Lily, gyertek enni!
A két gyerek sietve ment ebédelni.
Megszokták már, hogy Potteréknél mindig is nagycsaládos ebéd folyt: Alan minden nap ott evett, gyakran jelen volt Teddy Lupin vagy a Weasley-rokonság.


Ebéd után a szülők bejelentették, hogy fontos elintéznivalóik akadtak a Mágiaügyi Minisztériumban. Harry - bár ott dolgozott - gyűlölte az építményt: túl sok tragikus emlék kötötte hozzá.
- Ma délután egyedül lesztek, gyerekek - mondta Ginny aggódva. - Nagyon vigyázzatok egymásra és ne rosszalkodjatok!
- Én átmegyek Ron bácsiékhoz az üzletbe - mondta James vigyorogva. - Bele kell tanulnom, mielőtt felnövök...
Ginny elhúzta a száját, nemtetszésének jelet adva. Nem akarta, hogy bármelyik gyermeke is olyan karrierre vágyjon, mint a bátyjai vállalata.
- Al, te itthon maradsz? - kérdezte Harry.
- Persze. Hová mehetnék? Rose-nak mindig tanulni kell, Johnny-ék pedig nyaralnak.
Harryt lesújtotta a hír, hogy fiának csak két barátja van, de visszaemlékezett, hogy régen neki is csak Ron és Hermione jöhettek számításba.
- Megkérhetnélek, hogy figyelj oda Lilyre? - kérdezte halkan.
Az említett felháborodva ugrott fel a helyéről.
- Nem vagyok már kisbaba, apu! Igazán nem kell vigyáznia rám!
- Ne beszélj így apáddal - szólt közbe Ginny. - A múltkori eset után...
- Az csak... az csak véletlen volt... Alan, mondd meg nekik!
A fiú lesütötte a szemét, de nem válaszolt. Tudta jól, Lily minden egyes kis "véletlenében" ő is hibás volt.
- Nem vitatkozom, Lily - mondta Harry nyugodtan. - Anyáddal aggódunk értetek, ez minden.
- Na persze - morogta a kislány az orra alatt.
Miután Ginny anyáskodva elköszönt egyenként minden gyerekétől, a szülők egymás után tűntek el a nappali kandallójában.
Hamarosan James is követte őket, persze előtte nem mulasztotta el, hogy ne gúnyolódjon az öccsén és Alan-en.
- Csodálatos - suttogta Lily. - Megfőzhetjük a bájitalt!
- Mit akarsz te főzni, Hugi? - kérdezte kíváncsian Albus.
- Semmit, semmit - magyarázkodott Lily. - Csak egy kis... teát!
- Vagyis bájitalt. Ugye, Alan?
Az említett bólintott.
- Mi abban a jó, hogy pár ízét összekevertek? Én inkább azt a valamit nézném meg, amit ma apu hazahozott a munkahelyéről.
Ezzel kellőképp felkeltette Lily és Alan érdeklődését.
- Miért, mi az? - kérdezte Lily.
- Nem tudom. De az biztos, hogy különleges. Apu azt mondta, holnap beviszik a Rejtélyügyi Főosztályra. Szerintem most is azt intézik.
- Hűha - sóhajtott Lily. - Ez tényleg izgalmas.
- Akkor először főzzük meg azt a „teát” és utána nézzük meg, mit hozott apátok - mondta Alan.
- A számból vetted ki a szót! - helyeselt Lily, és már futott is az üstért.

A konyhában elviselhetetlen bűz terjengett, miközben a három gyerek a bájitalt főzte. Alig tíz perc múlva érdekes dolog történt. Az elixír két részre oszlott: az egyik oldalán vörös gőz tört fel, a másikon méregzöld.
- Mintha taszítanák egymást - állapította meg Lily, és gyorsan elzárta a gázt.
Mivel még egyiken sem voltak nagykorúak, így varázslat nélkül kellett megoldaniuk a nehéz üst felemelését.
Óvatosan leszűrték külön fiolába a zöld, és külön a vörös gőzt.
- Érdekes. - Albus öszeszűkült szemekkel nézett az űst tartalmára. - Mintha két különböző folyadék lenne... Még az állaguk is más! Mit raktatok bele?
- Háát... mit is? - kérdezte Lily Alan-től, de látszólag a fiú sem emlékezett jobban.

A három gyerek a szülők hálószobája felé vette az irányt. Ez volt az egyetlen tiltott hely számukra a házban: ettől is volt olyan izgalmas. Harry - auror lévén - minden eszközt és kelléket itt tartott alaposan elzárva.
- A fenébe - dörmögte Lily, miután meggyőződött róla, hogy az ajtó valóban zárva volt. - Most hogy jutunk be varázslat nélkül?
Próbáltak gondolkodni. Alan hirtelen elmosolyodott, mint akinek nagy ötlete támadt.
- Hozzatok valami hegyeset - adta ki az utasítást. - Kötőtűt, vagy valamit...
Lily pár percig keresett valamit a konyhában, majd a kezébe nyomott egy kést.
- Ha ugyanarra gondolunk, akkor ez is jó lesz.
Alan olyan meglepő ügyességgel nyitotta ki a zárat, mintha legalábbis betörőnek született volna.
Pár percen belül az ajtó kitárult. A szoba kissé zsúfolt volt, de semmi különöset nem lehetett észrevenni rajta. A fehér, bordó és arany mintázatú falak, a régi, de jó állapotban lévő bútorok igazán griffendéles hatást kölcsönöztek a helyiségnek.
- Gyorsan, keressük meg! - mondta Albus.
Mindent átkutattak, de sokáig nem találtak semmit. Egyszer aztán Albus felkiáltott:
- Megvan! De Alan! Te az előbb már nézted! Miért nem szóltál?
- Talán csak nem gondoltam, hogy ez az - mentegetőzött a fiú.
Óvatosan csomagolták ki a kartondobozt. Egy különös tárgyat rejtett magában.
- Mi ez? - kérdezte Lily.
- Olyan, mint amivel a tudósok kísérleteznek. - Alan közelebb lépett a masinához és óvatosan végighúzta az egyik kiálló csövön a utatóujját.
Albus nem fűzött hozzá kommentárt, viszont hirtelen rossz érzése támadt.
- Most már menjünk - mondta határozottan. - Ez nem gyerekjáték.
- Ugyan, Al, ez csak egy ártalmatlan... izé - nyugtatgatta Lily. - Nézd csak! Valószínűleg itt kell beleönteni valamit!
A lány felelőtlenségét ismerve már Alan is kezdett kétségbe esni.
- Gyere, Lily! - hívta.
- Előbb ki akarom próbálni!
- Mi?! Megőrültél?! - ordította a két fiú egyszerre.
- Csak egy kicsit... mi értelme van, ha azt sem tudjuk, hogy működik?
- Lily! - kezdte Alan. - Nem véletlenül kell apádéknak annyi előkészületet tenniük a szállításához.
- Tudom, fiúk, igazatok van. De megöl a kíváncsiság, ha nem nézhetem meg!
A fiúk tudták, Lily hajthatatlan.
- És mit akarsz csinálni? - kérdezte Al.
- Nem is tudom... valami olyan folyadékot kellene beleöntetni, amitől nem történik semmi...
- Vizet? - vetette fel Alan.
- Talán... az jó ötlet. Vagy... várj csak! A bájitalunkat!
- Lily! Gondolkozz már! Még az üstben sem jól nézett ki!
- Éppen azért! Talán nem véletlen, hogy ma főztük meg! Talán a Sors...
Alan megadta magát, de még próbált valami jó indokot kitalálni. Albus sem tűnt túlzottan nyugodtnak.
- Ha apu észreveszi...
- És? Bárhol belekerülhetett! Ránk fog utoljára gyanakodni!
Lily arca ragyogott az elszántságtól.
- Add ide, Alan, a piros fiolát!
Alan vonakodva bár, de előhalászta a zsebéből.
- Miért pont a pirosat?
- Mert a piros jobb szín, mint a zöld! - válaszolta, majd lenézően tekintett barátjára, aki mellesleg mardekáros volt.
Alan nem akart még ilyen helyzetben is Lilyvel vitatkozni, inkább átnyújtotta a párlatot.
Lily pedig - mindenre felkészülve - beleöntötte tartalmát a szerkezet tetején tátongó nyílásba.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.